Mesél a könyvtár
Ha belép a látogató a közel 100 éves Könyves Kálmán Gimnázium könyvtárába, szeme önkéntelenül is a régi könyvekre téved. Vajon miről tudnak mesélni ezek a könyvek, hiszen lassan 100 éve kísérik a diákok, tanárok életét, szolgálják a mindennapi munkát – átvészelve ezt a viharos századot. Sokan azok közül, akik valaha forgatták ezeket a könyveket, már nincsenek köztünk, de a könyvek még mindig hűségesen várják a polcon az új olvasókat, azokat a mai gyerekeket, akiket mostani rohanó világunkban is érdekel a múlt, a régi idők szelleme.A könyvtár történetéről sajnos keveset tudunk. A régi nyilvántartások a II. világháborúban elvesztek, az iskolai évkönyvek szolgálnak számunkra némi információval
Azt tudjuk, hogy rögtön, már az iskola indulásakor a lelkes alapítók gondoskodtak arról, hogy a nagyon szerény körülmények között működő iskola elkezdje a könyvtár anyagának gyűjtését. Ekkor még külön tanári és ifjúsági könyvtár létezett, ez a megosztottság egészen a hatvanas évek végéig tartott.Az első év kimutatásában 236 mű szerepel, külön tüntették föl a filológiai és művészettörténeti szertár anyagát.Az évek során értő kezek szorgalmasan gyarapították a könyvtárat, jól mutatják ezt a számok. 10 év múlva, 1915-ben már 5216 mű áll az olvasók rendelkezésére, a II. világháború idejére pedig mintegy 12000 kötet az állomány nagysága.Sajnos a történelmi események pusztító nyomokat is hagytak. Az 1946-os krónika mindössze 6000 könyvről számol be, a többi megrongálódott, elveszett.A lassan gyarapodó könyvtárat 1956-ban ismét nagy veszteség érte. 
Az épület Tavasz utcai szárnya a szovjet tankok lövései következtében jelentős károsodást szenvedett, a folyosók leszakadtak az alagsorba, a könyvtár anyagában is hatalmas pusztulást okozva.Falus Róbert Sophoklés című műve ma is emlékeztet bennünket ezekre az eseményekre, hiszen a könyvön jól látható a golyó által ütött nyom.1958-ban 5642 kötetről indul újra a könyvtár. Nemcsak vásárlások, adományozások útján is gyarapodott az állomány. 1974-ben dr. Szarka Gyula, iskolánk volt történelem-latin szakos tanára minden könyvét ránk hagyományozta.Jelenleg közel 28000 dokumentumot őrzünk. Természetesen ma már nemcsak könyvet, folyóiratot gyűjtünk, hanem videokazettát, audio-CD-t, CD-ROM-ot is, hiszen a ma gyermekei számára ezek ugyanolyan információhordozó eszközök, mint a régiek számára a könyvek voltak.S hogy mennyi régi, értékes könyv vészelte át a történelem viharait, a szükségszerű állományalakítást?A muzeális gyűjtemény nagysága ma közel 800 kötet. Jól tükrözi a hajdani könyvtár állományát. Szép kötésű, aranyozott feliratú kézikönyvek sorakoznak a polcon. Többek között: Pallas nagy lexikon (1897).,Révai Lexikon, Pintér Jenő: A magyar irodalom története (1909), Hóman-Szekfű: Magyar történet, A magyar nemzet története szerk. Szilágyi Sándor, Szalay-Baróti: A magyar nemzet története (1896),Sievers földrészeket bemutató német nyelvű sorozata
A gimnáziumban valaha latin, görög, német nyelvoktatás folyt, ennek megfelelően ilyen nyelvű könyvek bőségesen álltak a diákok, tanárok rendelkezésére. Ebből ma néhány német nyelvű természettudományos mű,(Kahlrausch: Praktische Physik, Biologische Experimente,Taschenbuch der Anatomie,) Goethe, Schiller, s az ismertebb latin szerzők egy-két kötete található meg.Az 1910-es évekbeli évkönyvek tanulságosak számunkra abból a szempontból, hogy pontos gyarapodási, beszerzési listát közölnek – minden szertárra vonatkozólag.Néhány cím ezekből.A tanári könyvtár gyarapodása 1911-ben- többek között:Ossian költeményei, dr.Scheitz Pál: A minőségi chemia analizis módszerei, Duruy: Geschichte des römischen Kaiserreiches, W. Prellewitz: Etymologisches Wörterbuch d. Griechisches Sprache, Raátz-Mikola: Az infinitezimális számítások elemei.Ugyanebben az évben a tanulóifjúság számára megvették például Schopenhauer Életbölcselet című művét, Rátz Mathematikai gyakorlókönyvét, Lord Byron Kainját,, de Conan Doyle Doctor Holmes kalandjai is a diákok szórakozását, művelődését szolgálta
.Már az 1905/06-os tanévből találunk feljegyzést arról, hogy mintegy 17 féle folyóiratot rendelt meg az iskola.. Ezek a következők voltak:Magyar Nyelvőr,Budapesti Szemle, Vasárnapi Újság, Egyetemes Philológiai Közlöny, Hermes, Zeitschrift für das Gymnasialwesen,Neue Jahrbücher für Philologie und Paedagogie,Magyar Paedagogia, Földrajzi Közlemények, Századok, Litterasches Centrelblatt, Mathematikai és phisikai lapok, Közpiskolai mathematikai lapok, Természetrajzi füzetek, Naturwissentschaftliche Rundschau, Annalen der Phisik und Chemie, Hivatalos közlöny.Ezeket a folyóiratokat később minden évben beköttették és így tárolták sokáig, néhány példány még ma is megvan.(Magyar Nemzeti Múzeum értesítője 1908.,Népünk és nyelvünk 1935., Irodalomtörténeti közlemények 1912.)De nemcsak kézikönyvek, lexikonok maradtak ránk, szinte minden tudományterületről találunk könyvet.Például:Bacon:Novum organum 1885.,Babics Kálmán:Széptan vagy aesthetika a művelt közönség számára 1873., Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története 1895.,Otto Willmann: Didaktika 1935.,Kürschák József: Analízis és analitikus geometria 1923., Fasching Antal: Az új geodézia 1925., Hanusz István: Égen és földön 1904., Alfred Brehm: Az állatok világa 1901., Magyarország történeti emlékei az 1896.évi ezredéves kiállításon 1896.,Budenz József: Ugor nyelvek összehasonlító atlasza 1894., Gyulai Pál. Dramaturgiai dolgozatok 1908., Cholnoky Jenő: A sárkányok országából 1900.Az akkori magyar-és világirodalom legjelesebb alkotásai többnyire eredeti kötéssel ma is ott sorakoznak a polcon.Arany László munkái 1904., Firduszi:Sahname 1897., Garay János: Árpádok 1848.,Vajda János kisebb költeményei 1903., Aragon : A bázeli harangok 1935.,H.G.Wels: A halhatatlan tűz, Kuncz Aladár: Felleg a város felett 1934., Ambrus Zoltán: Solus eris 1907.Iskolánk tanára volt 1911/12-ben a híres magyar költő, Babits Mihály. 
Könyvtárunk egyik legbecsesebb, legkedvesebb darabja a költő által dedikált Irodalmi problémák című kötete
.Így végigtekintve a régi könyveken, valószínűleg mindenkiben felmerül a kérdés, melyik lehet a legrégibb könyv, ami ebben a könyvtárban őrzi a régi idők emlékét, szellemét..Három műről tudunk, ami jóval öregebb a mi 100éves iskolánknál is.Cornelius Schrevelius: Lexicon manuale graeco-latinum et latino-graecum, Amstelodami 1685.Valerius Maximus: Dictorum factorumque memorabilium, Biponti 1783Pápai Páriz Ferenc Latin-magyar,magyar-latin szótára, Lőcse 1708.Ezek közül Pápai Páriz Ferenc műve volt a legrosszabb állapotban. 2003-ban a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatának segítségével az Országos Széchenyi Könyvtár – Soros Könyvrestaurátor Műhelyének közreműködésével restauráltattuk a művet.Ha most kézbe vesszük a kötetet, nehéz elhinni, hogy közel 300 éves könyvet tartunk a kezünkben. Ha visszapergetjük gondolatban a magyar történelem legfontosabb eseményeit, az jut eszünkbe, hogy ez a könyv „túlélte” a Rákóczi – szabadságharcot, tanúja volt az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak, az I. és II. világháborúnak.Hogy kié volt ez a könyv, és mikor került az iskola tulajdonába, sajnos nem tudjuk.Azt viszont igen, hogy a világhírű nagyenyedi kollégium professzora, Pápai Páriz Ferenc 1708-ban, Lőcsén, Brewer Sámuel nyomdájában készítette el latin-magyar, magyar-latin szótárát.Ennek a kötetnek valószínűleg több tulajdonosa is lehetett az évszázadok folyamán. De azt gondolom, hogy mindenki vigyázhatott rá, hiszen szép, értékes munkáról van szó.Reméljük, hogy a mai fiatalok is haszonnal forgatják. Még annak is érdekes olvasmány lehet, aki nem tanul latinul, mert Pápai Páriz Ferenc szavai régi, ízes magyar nyelven szólnak. 
A legrégibb könyveinkről esett már szó, de nemcsak ezek mesélnek nekünk. Ha valaki figyelmesen lapozza az öreg, porosodó könyveket, itt-ott találkozik régi, hajdanvolt diákok keze nyomával is. Egy félbehagyott matematika példa egy könyv utolsó lapjain, ceruzával írott kis megjegyzések „az elején nehezen indul, de jó könyv”, néhol rajzok – azt mutatják, hogy az akkori gyerekek is hasonló módon éltek, gondolkoztak, mint a maiak. Az iskolai évkönyv fegyelmi problémákat említő részéből tudjuk, hogy az akkori tanulók sem csak a kötelező és hasznos olvasmányokat olvasták, hanem bizony a pad alatt „nem megfelelő színvonalú” műveket is – néha.Talán többet tudott volna mesélni erről Radó Sándor, 
akinek „ legrégebben érettségizett (1917-ben) diák”-ként dedikált könyvét ma is őrizzük.Az, hogy ezek a könyvek ma is láthatóak, azok számára, akik érdeklődnek régi, letűnt korok után – olvashatóak – ne feledjük – néhány áldozatkész embernek is köszönhető.Álljon itt néhány név azok emlékére, akik hűséges őrei voltak ennek a könyvtárnak. Nem ismerjük mindannyiuk nevét, ezért nem teljes a lista, csupán néhány nevet említek időrendben, akikről tudjuk, hogy hosszú éveken át szeretettel, szorgalommal, kitartással végezték ezt a munkát.
Miklós Alajos, Jurkovich Viktor, dr Fischer Izidor, Farkas Pál, Szetei Endre, Fecske András, Földiák Endréné.
P. Szabó Melinda
könyvtáros-tanár