Folytatódott Rendhagyó Irodalomóra sorozatunk, ezúttal Bódis Kriszta látogatott el hozzánk.
A találkozásról Saád Anna 11. c osztályos diákunk írt.
Kellemes meglepetés volt, amikor Bódis Kriszta, hogy oldja a nyilvános beszélgetés előtti kis feszültséget, mondott valami személyeset gimis éveiből, ami kicsit betekintést adott a látásmódjába. Unalmas élet? Bódis Kriszta azt mondta, nem tudja, milyen az. Szerintem mindenki gondolja el, hogy ő tudja-e? Aztán a Tanárnő fölolvasta Bódis Kriszta Artista c. könyvének mottóját. Szerintem ezen is érdemes elgondolkodni, hogy kinek mit jelent, végül is ez az irodalom csodája. „- Mit csinálsz? – Próbálok repülni. – Szerinted az emberek tudnak repülni? – Az emberek nem. De én igen.”
Aztán a következő pillanatban Bódis Kriszta elmondta, hogy a lány, aki az Artista főszereplője, Pinkler, valóságos személy volt és a története is valóságon alapul. Beszélni akart vele, de folyton szökésben volt az Intézetből és végül sosem tudott már beszélni vele. És úgy érezte, meg kell írnia a történetét, mivel sosem beszéltek, fikcióban. És ekkor megjelent előttem, hogy az írás, alkotás, mennyire egy feladat is. Mennyire fontos, hogy legyen egy programunk, egy ügyünk valamilyen módon, amiről írunk, eljuttatjuk a közönséghez. Szerintem normális, hogy ez fiatalabb korban még nincs meg, de valahogy úgy kell gondolkodnunk, hogy éberen várunk erre a pillanatra, amikor majd meglesz. Folyamatosan dolgozunk valamiért életünk ezen szakaszában, ami még nincs, de tudjuk, hogy lesz.
Bódis Kriszta arról is beszélt, hogy mi alapján választotta ki életrajzi trilógiája, az Istenhegy első kötete, a Kisasszonyképző alapjául szolgáló Tüdős Klárát, és hogy a feminizmusról mennyire hibás kép él az emberekben. Ahogy beszélt Tüdős Kláráról, amilyen összetettséggel, rengeteg információt elmondott az életéről, megértettem, miért őt választotta. A Carlo Párizsban című ifjúsági regénye is szóba került, arról beszéltünk, hogyan lehet a fiatalokhoz eljuttatni ezt a témát, a romák helyzetét, a romatelepi viszonyokat, az ebből való kitörés kilátástalanságát és hogy ez mennyire nem csak egy jól olvasható ifjúsági regény, hanem egy aktuális dolog.
Bódis Kriszta Van Helyed Alapítványával hátrányos helyzetű roma gyerekeknek segít tovább tanulni, hogy a tanulás legyen az elsődleges céljuk és ezáltal kitörjenek a generációkkal öröklődő embertelen életkörülményekből. A Van Helyed! Rendszer olyan egymásra épülő szolgáltatásokat nyújt a gyerekeknek, közösségeknek és családoknak, amik problémákra, hiányokra reagálva segítik őket átjutni a társadalomban kialakult szakadékon. https://vanhelyed.org/rolunk/onkenteseket-keresunk/ Hogy mennyire is valóságosak, szörnyűek, égetőek azok a problémák, amikről Bódis Kriszta beszélt, azt a dokumentumfilmjei is érzékeltetik. A Rabszolgavásár I. és II. és a Falusi Románc.
Mindenképpen hatalmas élmény volt ott lenni ezen a találkozón, és csak buzdítani tudok mindenkit, olvasson Bódis Kriszta könyveket!
