"Ez a könyv ajándék. Én is ajándékba kaptam. Fiatal házas korunkban W.S. rajzolta és írta számomra, annyiféle tustintával, ahányféle színt kapott., Ezért lett olyan tarka, mint a színes tojás. Nekem mindmáig legkedvesebb ajándékom. Azt mondják, a szeretet annál inkább növekszik, mennél inkább osztogatják. Ilyen szeretettel adom olvasói kezébe ajándéknak ezt a könyvet.” Károlyi Amy
Gyerekkorunk klasszikus és kevésbé ismert rigmusai a szerző kézírásával és illusztrációival – nem csak gyerekeknek.
Generációk online… Online boldogságparádé és mindennapos offline szorongások. Szelfik milliói, ahol a gyönyörű színterek puszta hátterekké laposodnak. Ez az új világunk, az Információs Kor. Megszoktuk és olykor talán még azt is hisszük, hogy értjük a működését. Zsebünkben az okostelefon, mindig elérhetőek vagyunk, de az X vagy Baby Boomer generáció tagjaiként csak használjuk őket, de nem általuk élünk.
Az Y és Z generáció tagjairól pedig hajlamosak vagyunk azt gondolni, nekik már sokkal könnyebb minden. De ez nincs így. Valójában sokkal nehezebb elindulniuk az életben és olyan párkapcsolatot kialakítaniuk, amelyben jól érzik magukat.
Áfra János a fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. A Glaukóma sikere után a második verseskötete új hangon szólal meg: a Két akarat beszélője sokkal személyesebb és egyben távolságtartóbb, önironikusabb versnyelvet választ. Ahogy a kötet mottójában írja: Így lehet elmondani könnyen / felejthető mondatokban, csak így / hagyhatunk el belőle mindent.
A kötetért Áfra János 2016-ban Sziveri János díjat kapott.
A regény a zsidó-magyar együttélés huszadik századi történetét jeleníti meg. Egy alföldi félárva parasztfiú és egy felvidéki, zsidó származású lány tragikus szerelme és a nagy, történelmi sorfordító események (1944 és 1956) drámai pillanatai kapcsolódnak össze ebben filmszerű, remekül pergő kalandregényben.
Az alkotás elnyerte a 2010-es Aegon Művészeti Díjat.
Ungváry Krisztián a XX. század talán legvitatottabb történeti időszakát értékeli. A korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róluk alkotott ellenségkép, és ez a helyzet majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt.
Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak. Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. Az 1919-es kommunista kísérlet sokkot okozó élménye után a jobboldali válaszok közül azok tudtak igazán érvényesülni, amelyek mondanivalójukat antiszemita köntösbe öltöztették.
Az antiszemitizmus tekintetében Horthy Miklós és rendszere kétarcú: a rendszer jóval radikálisabban volt antiszemita, mint elsőszámú vezetője. 1944-ig a kormányzó a közhangulattal is szembeszállva mérséklő politikát folytatott. A német megszállást követően viszont hozzájárult a parlament többsége által már régóta követelt antiszemita intézkedések végrehajtásához, beleértve a deportálást is, holott ennek következményeivel már régóta viszonylag pontosan tisztában volt.
Az érvelés szála hol eltűnik, hol előbukkan, de soha nem tolakodó. Ebből következően, noha alapvetően diszkurzív gondolatokból áll, az egésznek mégis van egy költői-szépirodalmi jellege. A történelem és a civilizáció úgy jelenik meg benne, mint egy tengerből kiemelkedő mészkőhegy. És ahogyan ez lassan elkopik, az individuumra épülő civilizáció is egyszer majd befejeződik s helyette valami más veszi kezdetét. Civilizációnk labirintusában ennek a folyamatnak a tüneteit és előjeleit követi nyomon Csaplár Vilmos. (Földényi F. László)
Eddig még fel nem dolgozott témához nyúlt Hidas Judit új regényében. Három család egymásba fonódó történetét meséli el a 2008-as hitelválság idején. A szereplők egy Budapest környéki kertvárosban élnek, fojtogató gondokkal küszködnek, és eddigi egzisztenciájuk összeomlása fenyegeti őket. Maga az agglomeráció világa is újszerű téma a magyar irodalomban, eddig még nem készült olyan színvonalas magyar alkotás, amely a rendszerváltás után Budapestről kiköltöző polgári réteg világát és annak ellentmondásait mutatja be emberi sorsokon keresztül.
Anna tévés újságíróként dolgozik, és fiatal francia festő barátjával éli irigylésre méltó budapesti életét.
Egy erdélyi út során megtudja, hogy egyre több, Magyarországon vagy nyugaton élő örökös költözik vissza régi családi birtokaikra, hogy új életet leheljenek a vadregényes romokba. Egyikük, Kászoni Gábor különös hatással van rá: ha csak a közelébe kerül, habogni kezd, és nyelőgörcs fogja el
Anna végül elhatározza, hogy tévéműsort készít az újgenerációs kastélyosokról. Ahogy egyre többet látogat Erdélybe, lassan rájön, hogy ott, az Üveghegyen éppen csak innen találhatja meg önmagát és a boldogságot.
Ugron Zsolna első regénye, mely egyszerre romantikus lányregény és Erdélyben tett gasztronómiai utazás, rég elfeledett ízeket és színeket hoz el az olvasónak. A régi arisztokrácia bensőséges történetei mellett pedig megelevenednek a mai Erdély nehézségektől sem mentes, ám a múlt romantikájától áthatott mindennapjai is.
Pesti irodalomtanár járja huszonhárom éves lakókocsijával a München, Bázel, Genf, Locarno határolta zónát, ahol annyi minden történik vele, hogy élményeit alig győzi feldolgozni. A férfi zenélésből tartja fent magát: utcán, piacon, esküvőn, pszichiátriai intézetben fuvolázik. Aztán vendéglősökkel tárgyal, boltosokkal egyezkedik, éjjelente meg szálláshely után kutat. Sokat beszél a pénzről, a zenéről, a művészetről, a művészet és az élet kapcsolatáról. Közben furcsábbnál furcsább alakokba ütközik, így szinte állandóan lehetetlen helyzetekbe kerül. A Bagatell hamisítatlan kalandregény, melynek főhőse szenvedélyesen keresi és éli a szabadságot.
A kortárs norvég irodalom egyik legjelentősebb alakjának tartott Jon Fosse Trilógiája három kisprózában (Álmatlanság, Olav álma, Esti dal) mutatja be a két fiatal Asle és Alide sötét múlttal terhelt, mégis ártatlan szerelmének allegorikus történetét. A horrorba torkolló szép-szomorú történet lehet modern krimi, de akár időtlen ballada is; az égi és földi szerelem és a bűn örök összefonódása.
A Jákob lajtorjája szerelmek regénye, hol jellegtelen, hol történelmi jelentőségű hétköznapok krónikája, szeszélyesen indázó családtörténet, sok-sok emlékezetes figurával, finom ívben kirajzolódó szerkezetű elbeszéléssel. A regény középpontjában két ember egymás mellé állított sorsa áll. Egyikük Jakov Oszeckij, a könyvek embere, a XIX. század végén született értelmiségi, a másik az 1943-ban született Nora, Jakov unokája, aki Ibsen hősnőjéről kapta a nevét, színházi tervezőművész, öntörvényű és tettre kész személyiség. Találkozásukra a XXI. század elején kerül sor, amikor Nora végigolvassa a nagyszülei, Jakov és Marija ifjúkori és felnőttkori levelezését, majd a KGB archívumában a nagyapja aktája is a kezébe kerül.
A könyvajánlók a Bookline könyvismertetéseit felhasználva készültek.
