Az idei első Rendhagyó irodalomóra valóban rendhagyó volt, hiszen nem kortárs magyar írót vagy költőt faggattunk, hanem a közkedvelt színészt, Mucsi Zoltánt kérdezte Farkas Péter. A találkozóról Mészáros Áron, 8. c-s tanuló írt személyes megjegyzéseket.
„Az élet során fontos mások felé nyitni! !” – Mucsi Zoltán.
Nálunk járt Mucsi Zoltán Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja! Izgatottan vártuk a beszélgetést vele, összegyűlt az iskola, számtalan diák töltötte meg a dísztermet.
A művész úr számtalan olyan inspiráló gondolatot osztott meg velünk, melyet szeretnék most ezekben a sorokban átadni azoknak, akik nem lehettek ott.
Mucsi Zoltán elmondta, hogy akárhányszor kérdezik műveiről, mindig válaszol. Hisz, ha valaki kérdez, akkor érdeklődik felőled, és így kötelességed válaszolni. Szavaival tiszteletre és odafigyelésre tanít egymás iránt. Többször éreztette, hogy milyen alázattal és tisztelettel áll másokhoz, szakmájához és az élethez. Erre példa, hogy a színészi pálya kezdete előtt szakmunkásképzőbe járt 3 évig. Amíg ott tanult, számtalan színdarabot nézett meg, de csak a 70-es években javasolták neki barátai a színjátszást. A szükséges időt eltöltötte alázatosan tanulással, de aztán munkahelye mellett a színjátszó szakkör is fontos volt neki.
Nem a hírnévre törekszik, értéket szeretne teremteni és átadni. Elmondta nekünk, hogy a díjakban az a fontos: miért kapod. Nem határoznak meg a díjak. Az határoz meg hogy mit tettél azért, hogy megkaphasd.
„Nem szeretek magamról beszélni, azt szeretem, ha rólam beszélnek, az alakításaimról beszélnek.”
A művész úr ennek ellenére szívesen válaszolt minden kérdésre. Néhány ezekből:
-Hogyan lehet sok szöveget megjegyezni?
-30 éves koromig nem is jelentkeztem olyan nagy szerepekre, hogy meg kellet volna előre jegyeznem a szöveget, csak bementem a próbára. Kell kötni a szöveget, gondolatokhoz, és még fontosabb: mozdulatokhoz. Így a próbán a mozdulatokkal könnyebben jön a szöveg.
– Tudsz-e esetleg valamit mondani a villanyszerelős jelenetről?
A jelenet a krétakörös FEKETEország produkciónak a része volt, amely úgy készült, hogy elvonultunk valamilyen világvégi helyszínre, ott mindenféle feladatokat kaptunk, improvizáltunk valamit, amit aztán egy ponton bemutattunk a többieknek. Ilyen etűdökből állította aztán össze a rendező, Schilling Árpád a FEKETEországot, ami az improvizációs gyakorlatok után kapott egy keretet, és onnantól már szinte semmi rögtönzésnek nem volt helye.
A villanyszerelős jelenettel kapcsolatban három dologban egyeztünk meg előzetesen: iszogatunk, nem értünk a villanyszereléshez, de folyamatosan csesztetjük azokat, akik előzőleg ilyen ótvar munkát gányoltak oda, és hogy egy hasznos mozdulatot nem teszünk, csak folyamatosan rombolunk. „Ez a brigád eltúlzott sűrítménye mindannak, amit a világnak ezen a táján a ’szakiktól’ megtapasztalhattunk. Ezáltal el is emelkedik a valóságtól a jelenet: ez már nem káromkodás, hanem valami őrülten abszurd szövegfolyam” Az egész jelenet szenzációs volt.
– Zavar-e az a skatulya, amelyet a káromkodás rakott rád?
-Zavarhatna, de nem lenne értelme.
– Milyen tanácsot adnál azoknak, akiket érdekel a színészet, és ilyen pályára szeretnének lépni?
-Nincs semmi, ami garantálja a színészi sikert, de ha érdekel a téma, és erre a pályára akarsz lépni, akkor olvass minél többet, tanulmányozd az irodalmat!
Mészáros Áron 8.c
