Április 20-án, egy szeszélyes, hol kora tavaszt, hol szinte telet idéző napon indultunk útnak a Felvidékre, a humán munkaközösség, és legfőképpen P. Szabó Melinda tanárnő által szervezett negyedik irodalmi kirándulásunkra – Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán és Balassi Bálint nyomában.
Első állomásunk Selmecbánya volt, ahol a Kálváriára való felkapaszkodással kezdtük a várossal való ismerkedést. Érdemes volt a „túra”, mert páratlan panoráma tárult elénk; felülről, eső előtt, eső után, éppen ragyogó napsütésben tekinthettünk le a varázslatos fekvésű, mesebeli városkára.
Ezt követően a belváros felé vettük utunkat, s megálltunk a valahai Selmecbányai Akadémia előtt, amelynek helye 1918-ban Sopronba tevődött át. Érdekes, szép, felemelő a két város azóta is tartó szoros kapcsolata. Minderről én osztottam meg néhány információt, gondolatot az egykori egyetem szép, kovácsoltvas kapuja előtt.
Ezután elsétáltunk az Evangélikus Líceumhoz, ahol Petőfi és Mikszáth is tanult (mint azt Winkler Ágnes tanárnőtől megtudtuk, Petőfi kevéssé nagy sikerrel…). Megemlékezvén jeles íróinkról, koszorút helyeztünk el az iskola falán. A csapat elszántabb része, dacolva a jeges, darás esővel, még a Leányvárat is megnézte, egyébként kis pihenő, szabad városnézés következett. Selmecbánya girbegurba, véletlenül sem egyenes, festői utcáival, a középkori és barokk épületek múltba repítő hangulatával, azt hiszem, nem lehet betelni.
Utunk következő célpontja Körmöcbánya, az aranyáról híres város volt. Végigsétáltunk a hangulatos városkán, és felidéztük Mikszáth Az aranykisasszony című elbeszélését.
Hazafelé még megálltunk Zólyom váránál, ahol rövid sétát tettünk Balassi Bálint születési helyén.
Az egyes állomások között a buszon a lelkes és érdeklődő, diákokból, tanárokból, családtagokból és barátokból álló társaság munkaközösségünk néhány tagja által készített fejtörőkkel, kvízekkel tölthette az időt, verset írt Balassi Bálint nyomán (akrosztikon rejtette az alkotó nevét), előadásokat hallgathatott a látottakról, majd a nap végén, hazafelé tartva, miután visszatértünk Magyarországra, egy kahoot-játék segítségével is felmérhette mindenki a nap során szerzett tudását.
A versek sok vidám percet szereztek számunkra, álljon itt egy példa, Bolla Dominik alkotása.
Bolla Dominik
Beborult, kiborult,
ráncos arcom kisimult,
elmém sokat gazdagodott
a mai napon.
Olvadó jégszemek,
fekete fellegek,
meglepődött emberek,
ezeket nem feledem.
Láttam magas hegyeket,
ezeken épületeket,
azokban fizetős toiletteket,
de minket semmi sem rendíthet meg.
Lehetetlen kedvemet lerontani
bármivel engem innen elcsábítani.
Az biztos, hogy ezután az ablakból senki sem fog kiugrani.
A tanároknak köszönöm,
hogy a fejem ilyen sok érdekességgel tömöm,
de mivel hasamat már rég nem tömöm,
a versemet itt beföjözöm.
Az egész nap gazdag programjáért, a gördülékeny lebonyolításáért elsősorban munkaközösség-vezetőnket, P. Szabó Melinda tanárnőt illeti köszönet. Rajta kívül Palincsák Georgina tanárnő, Winkler Ágnes tanárnő, Pusztai Ágnes tanárnő, valamint jómagam vettünk részt a szervezésben.
Tartalmas, emlékezetes napot töltöttünk együtt, csodákat láttunk, sokat tanultunk, sokat nevettünk, remekül éreztük magunkat.
És várjuk a következő kirándulást!
Balla Réka
