Labodics Eszter szubjektív beszámolója a rendhagyó irodalomóráról

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Miféle jelentésekkel bírhat egy irodalmi mű? Van-e, lehet-e összefüggés egy mű értéke és egy mű jelentése között? Milyen módon lehet zenész szemmel hozzányúlni egy vers feldolgozásához? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kerültek terítékre Beck Zoltán zenész és egyetemi tanár interaktív, különleges előadásán, 2015 márciusában.

Muszáj egy kis személyes felhanggal élnem: a 30Y zenekar zenéje és szövegei nagyon közel állnak a szívemhez, úgyhogy amikor meghallottam, hogy Beck Zoltán az iskolába látogat, elfogott a türelmetlen, lelkes várakozás. Ő azonban minden várakozásomat felülmúlta. Beck Zoltán ugyanis olyan ritka módon megtalálta azt a hangot, amivel ténylegesen hozzá lehet szólni egy tinédzserhez, mint senki más. Kedves volt, laza, hajlandó volt mesélni magáról, sajátos légkört teremtett maga körül. Külön fantasztikus volt, hogy a gitárját is elhozta magával, és megtoldotta előadását zenei betétekkel, elénekelte például a kedvenc 30Y dalomat is. Csodálatos élmény volt, hogy hallhattuk személyesen énekelni!

Ami pedig magát az előadást illeti… Én személy szerint kevés embertől vagyok hajlandó magát a filozófiát elfogadni. De Beck Zoltán valahogy jellemével és stílusával együtt olyan hiteles módon próbált filozófiai gondolatokat közvetíteni, hogy el is hittem neki, amit mond. Részletesen beszélt többek közt például arról, hogy egy igazán jó műnek kétféle, úgymond jelentés-halmaza van. Az első ilyen abból ered, amikor olyan módon közelítjük meg az adott írást, melynek lényege az, hogy vajon az író mire gondolhatott. Megvizsgáljuk a szerző életének eseményeit, a kort, amelyben élt, az akkori szellemiséget, és ez alapján vonjuk le a következtetéseket. Ez a féle üzenet-halmaz igazán nem is a műről szól, és nekünk olvasóknak valójában nem nagyon mond semmit. A második megközelítési mód pedig az, amikor már-már eltekintünk egy mű írójától, sokkal inkább magunkra, a mi életünkre koncentrálunk, és úgy próbáljuk az írásban való tartalmat felfedezni. Ekkor a szerző élete háttérbe szorul, a mű maga pedig örökérvényűvé válik, hiszen mindenkinek mindig kissé más jelent. Egy igazán jó mű képes erre is.

Engem ez a gondolat fogott meg leginkább az elhangzottak közül, de ezen a barátságos hangulatú, dalokkal és személyes történetekkel több ízben megtűzdelt előadáson elhangzott még számtalan, gondolkodásra késztető kis filozófiai szikra, melyeket azt hiszem, ha meg kéne próbálnom elsorolni, könyvet kellene írnom, de őszintén remélem, hogy ezt Beck Zoltán egy szép napom megteszi helyettem. Hálás vagyok, hogy ott lehettem, és hallgathattam.

A bejegyzés kategóriája: kortárs irodalom, zene
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..