A hagyomány folytatódik. Az IASL ( Nemzetközi Iskolai Könyvtári Szövetség ) idén is meghirdette a világ minden országában a nemzetközi könyvjelzőcserét. A Könyves kisdiákjai évek óta részt vesznek ebben a nemzetközi programban. Idén a 7. c és a 7.d osztály tanulói készítették el a hagyományos könyvjelzőket, melyek Portugáliába repültek. A mi tanulóink VILA DE CUCUJÃES – OLIVEIRA DE AZEMÉIS város középiskolájából kapták meg ajándékaikat.
Reméljük, minden kis olvasó örömmel használja majd a messzi földről érkezett könyvjelzőjét!
Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án ünnepeljük a népmese napját. Bár a Könyvesbe már nem meseolvasó, hanem nagyobbacska gyerekek járnak, úgy véljük, ha mi is megemlékezünk erről a jeles napról, akkor egy kicsit mindenki újra élheti gyerekkori élményeit, rövid időre visszarepítjük a résztvevőket a mesék világába. Idén egy nagyszünet erejéig láttuk vendégül a gimnázium kis – és nagy diákjait. Winkler tanárnőnél a vállalkozókedvűek kipróbálhatták, okosabbak-e, mint egy kisiskolás- hiszen Benedek Elek meséiből készült kvízre kellett helyes válaszokat adniuk. A többiek pedig közös fotót, szelfit készíthettek kedvenc mesefiguráikkal vagy mesehőseikkel. Játékos kedvű kollégáink életre keltették a hétfejű sárkányt, de találkozhattunk Tündérszép Ilonával, a vasorrú bábával, vagy a nagyerejű favágóval. Jó érzés volt látni, amint valaki épp nagyon megörült Gombóc Artúrnak vagy Micimackónak. Kattogtak a vakuk, a zsúfolásig megtelt díszteremben számos közös fotó készült. Reméljük, mindenki szívesen gondol majd vissza ezekre a vidám pillanatokra évek múlva is.
Köszönetképpen álljon itt a résztvevő, szervező tanárok névsora:
A 2020/2021-es tanévünk épp hogy elkezdődött, aztán néhány hét elteltével ismét online digitális oktatás lett a Covid-19 járvány miatt. Mindannyian nehezebben éljük meg ezeket a heteket, mint tavasszal, hiszen most már hónapok óta vagyunk „bezárva” a négy fal közé, nem találkozunk diákjainkkal, kollégáinkkal. Üdítő színfolt volt ebben a helyzetben, hogy hetedikeseink idén is vállalkoztak egy kis játékra, részt vettünk a Nemzetközi Könyvjelzőcsere programban. A diákok hagyományos módon, rajzolva, festve könyvjelzőket készítettek, és ezeket a sorsolás útján kapott iskolákba küldtük, várva az ott készült könyvjelzőinkre. A 7.c-sek könyvjelzői Amerikába, Lafayette városába, a 7.d-sek munkái Litvániába, Utenába repültek. Mindkét iskolából megérkeztek hozzánk is az ott készült kis könyvjelzőcskék. Reméljük, ezek az apró tárgyak jó helyre találnak egy-egy izgalmas könyv olvasása során.
Február 14-e nemcsak a szerelmesek napja, hanem a könyvajándékozásé is. A Könyves tanárai idén úgy döntöttek, hogy ők is szeretnének örömet szerezni tanítványaiknak és könyvet ajándékoznak nekik. Volt kolléga, aki személyes üzenetet írt – miért épp ezt a könyvet szeretné továbbadni, mit jelentett neki az a könyv kamaszként, miért tartja fontosnak. A könyveket becsomagoltuk és „elhagytuk” az épületben, így némi izgalmat jelentett, ki mit kapott. Reméljük, a könyvek új gazdáinak is éppoly örömet szerez majd olvasásuk, mint annak, akitől kapták.
Két évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy az Arany – évforduló kapcsán
szervezzünk kirándulást Nagyszalontára. Az út nagyon jól sikerült, sokan
mondták, folytassuk ezt a kezdeményezést. Látogassunk meg olyan helyeket,
amelyek a magyar irodalom alkotóihoz kapcsolódnak, történelmi emlékezetünk
részei. Így esett a választás Szabadkára.
Szabadka jelenleg Szerbiában található, a magyar határtól
nem messze, a vajdasági irodalom központja, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza szülővárosa.
Április 27-én, szombaton reggel kerekedtünk fel, hogy a
mintegy 3 órás utat megtéve a nap nagy részét Szabadkán töltsük. Az utazás
alatt irodalmi játékokkal szórakoztattuk a lelkes közönséget, fiatalt és
idősebbeket egyaránt, hiszen a diákok mellett sok kolléga eljött velünk erre az
útra. Az első nehézség a határállomáson fogadott bennünket. Szerbia nem az
Európai Unió tagja, ezért a határellenőrzés a régi időket idézően zajlott,
hosszan várakoztunk, míg sorra kerültünk. Végül mehettünk tovább, így késve
ugyan, de megérkeztünk Szabadkára. Bár az idő sem volt kegyes hozzánk, eső
fogadott minket, de mi alig vártuk, hogy a hosszú utazás után végre megismerjük
a várost. Az ortodox húsvéti ünnep miatt a közintézmények zárva voltak, de kedves
vendéglátóinknak köszönhetően mi bejutottunk az impozáns Városházára. Komor Marcell
és Jakab Dezső lenyűgöző alkotása eredeti szépségében látható ma is, a szecessziós
díszítésű épület, a Róth Miksa – féle üvegablakú díszterem ma a testületi
ülések helyszíne, esküvőket, ünnepségeket tartanak itt.
Következő helyszínünk a gyönyörűen helyreállított zsinagóga
volt. Itt várt bennünket Lovas Ildikó, a kortárs magyar irodalom jeles
képviselője. Ő is szabadkai születésű lévén, jól ismeri a város múltját,
jelenét- jelenleg is itt él. Magával ragadó, bensőséges kalauzt kaptunk tőle
Szabadkáról; mit jelent számára a város, mit szeret benne, hogyan élnek tovább
irodalmi hagyományaik. Gondolatai nyomán élő, tapintható valósággá vált a
gyerekek számára, mit jelent ma a határon túli irodalmi lét, a magyar kisebbség
hogyan él ma ebben a sok kultúrájú városban.
A találkozás után megkoszorúztuk Kosztolányi Dezső szobrát
egykori gimnáziuma mellett, Dömök Kata mondta el Halotti beszéd című versét,
megidézve közénk a költőt.
Maradt még egy kis időnk sétálni, gyönyörködni a szecessziós
épületekben, a Fő tér hatalmas kék Zsolnay- kútjában, a Raichle-palotában, aztán
elindultunk hazafelé.
Útközben elhaladtunk a híres Palicsi tó mellett, a
Monarchia-korabeli épületek, villák a balatoni villák világát idézik.
Terveink szerint Szegeden megálltunk volna pihenni, vacsorázni
– de a politika sajnos ismét közbeszólt, a röszkei határátkelőnél nagyon hosszú
busz-sor fogadott minket. Különböző kalandok után késő este értünk haza.
Ennek ellenére hétfőn csupa mosolygós arccal találkoztam az
iskolában. Mindenki nevetgélve mesélte kalandjainkat, fáradtságos
megpróbáltatásainkat, szép élményeinket.
Ezúton is köszönöm kollégáimnak a szervezésben való
segítséget, a szuper irodalmi játékokat Balog Otilia, Pusztai Ágnes és Winkler
Ágnes tanárnőknek.